Az ökölvívás története II. rész - Újkori ökölvívás

Újkori ökölvívásról kb. 17. századtól beszélhetünk. Ekkor éledt ujjá Angliában, szorosan kapcsolódott a víváshoz. Az akkori mesterek akik a divatos kardforgatást tanították gyakran váltak az ököllel való vívásnak is mesterévé. Ebben az időben semmilyen hivatalos irányító szervezet nem volt. Vagy a nézők vagy saját maguk titulálták a bajnokokat. Csupasz ököllel a végkimerülésig tartottak a küzdelmek szabályok nélkül vagy addig amíg a másik fél elismerte vereségét. James Figg 1719-ben egy vásárban kiállított emelvényről kihívott bárkit a bajnokságért. Ő volt az első elismert Angol bajnok, ezzel együtt a sportág első elismert oktatója is.
Angol tengerészek mindenfelé elterjesztették az ökölvívást. Franciaországban, Oroszországban, 18. században Amerikában is. 1800-as években Dél-Afrikában és Ausztráliában is megindult az ökölvívó versenyzés.
1838-ban megszületett az úgynevezett "Londoni szabályok".
1867-ben megalkották a "Queensberry szabályokat". Ez már tartalmazza a 3 perces menetidőt egy perces pihenőkkel, de menetszám még nem volt meghatározva. Addig tartott a küzdelem amíg valamelyik fél 10 másodpercen belül nem tudott felállni. Már kötelező volt a bokszkesztyű de mérete még nem volt meghatározva.

A kesztyű megjelenésével együtt megszületett az amatőr verseny ökölvívás is. Itt már meghatározták a mérkőzések hosszát amit 3x3 perces menetekben vívtak 1 perces pihenőkkel és ez 1990-es évekig így is maradt. Angliában 1881-től, Amerikában 1888-tól rendeztek nemzeti bajnokságot. Először mindkét országban 4-4 súlycsoportban arattak bajnokot.
1904-ben bekerült a nyári olimpiai játékok közé amely hatalmas előrelépést jelentett. Először csak amerikaiak indultak. Hét súlycsoportban. Oliver Kirk harmat és pehelysúlyban is aranyérmet szerzett. 1920-ban megalakult az amatőr ökölvívás nemzetközi szervezete a Federetion International Boxing Association.
1946-ban újjá alakult az amatőr világszövetség Amateur International Boxing Association néven.
A 80-as évek elején bevezették a fejvédő használatát, először csak feltételesen. 1984-es olimpián már kötelező volt, 1987-től az amatőröknél mindenki számára kötelező lett.

Írta: Demeter Ferenc (Vezető edzőnk)